|
Írta: Pozsgai Tibor
|
|
Oldal 1 / 2 Túra a Glockneren
(Klikk a képekre)
Egy hosszú és fárasztó utazás után értük el a kb 1800m-enfekvő Glückner house-t. A festői szépségű kis falucska után felfelé még egy keskeny betonút vezetett az éjszakai szálláshelyünkhöz, ami gyaníthatóan azért itt épült, mert a rengeteg túrázó, hegymászó innen kezdi és itt fejezi be a kirándulásait. A szálás 22 Eur.-ba került. A nagyon finom és bőséges reggeli elfogyasztása után elindultunk a környék feltérképezésére…
A levegő kristálytiszta. A nap gyönyörűen süt. Nekünk, városban nevelkedett embereknek az első körülnézés már akkora vizuális élményt jelentett, amit írásban nem tudok kellő részletességgel körülírni… Minden esetre a ház előtti parkolóban is tisztán, szinte karnyújtásnyira éreztük ideérkezésünk célját a Grossglocnert.
Az előzetes egyeztetések értelmében Wolfival, a túravezetőnkkel 10-kor találkozunk. Mi tapasztalatlanok voltunk abban is, hogy milyen ruhákat, kiegészítőket, speciáliseszközöket kell magunkkal vigyünk…Wolfi azonban ezek kiválasztásában is segített és így elindulhattunk a hegyek között a verőfényes napsütésben fölfelé.
Az utunk egy darabig egy hegyi patak mentén haladt egyre feljebb és feljebb (ahol többször láthattunk mormotákat is…), később azonban már sem a csörgedezést, sem a zúgást nem halottuk…csak a hegyek közt suttogásnak tűnő párbeszédeink valamint az egyre hangosabbnak tűnő szívdobogás és légzés kísértek utunkon…
Körülbelül 3 órát mehettünk igen jó tempóban, amikor elértük a 2800m-en fekvő menedékházat. Itt egy kis eszem-iszom és felöltözés után érdekes módon nekem már távolabbnak tűnő csúcs felé indultunk ismét…
A gleccser alsó részét kb. 3000m-en értük el, ahol Wolfi felsegítette ránk a hevedert és kötelékbe állva folytattuk a túrát. (Még a vendégházban tudtuk meg, hogy ez a hegy ahelybélieket és a hivatásosokat sem kíméli… Az egyik felszolgáló fia és társai egy éve balesetben itt vesztették életüket! Sőt! Tóth Lázár, a mi kedves obervellachi összekötőnk arra is emlékeztetett, hogy 3 magyar is meghalt itt mászás közben…) Bennünk félelem nem volt, de a veszélyek ismeretében nem okozott problémát a szabályok betartása.
|